Isten szolgája 4.
2025. május 4.
„Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, kiki az ő útára tértünk; de az Úr mindnyájunk vétkét ő reá veté.”
Ézsaiás 53:6
Kedves Gyerekek! Folytatom tovább az Ézsaiás könyvének 53. részéról szóló gondolatokat. Eddig szó volt arról, hogy Jézus Krisztust az emberek és az Atya is elhagyta, mivel felvette a bűneinket. A fájdalmak férfia, és a betegség ismerője is volt. Minden betegségnek – így a bűn okozta lelki-szellemi betegségeknek is – van kiváltó oka. A bűn csak a tünet, aminek a hátteréről olvashattunk most. Miért ment félre az emberek élete? Miért követnek el bűnöket, és miért mennek rossz irányba? A választ a mai igénk adja meg: „Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk…”. Az ember eltévedt, és rossz irányba megy az élete!
Mi volt Isten eredeti terve? Az Úr az embert azért teremtette, hogy vele kapcsolatban, közösségben legyen. Teremtett neki segítőtársat, hozzáillőt. Az ember viszont hallgatott a kísértőre, és ennek a következményeit a Biblia első könyvében olvashatunk: „Az embernek pedig ezt mondta: Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről megparancsoltam, hogy ne egyél, legyen a föld átkozott miattad, fáradsággal élj belőle egész életedben! és bogáncsot hajtson neked, és a mező növényét egyed! Arcod verejtékével egyed a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél! Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba!” I. Mózes 3:17-19. Ezek az Úr szavai a bűnbeesés után Ádámnak. Az ember eltévedése itt kezdődött: nem az Úr akaratát cselekszi, hanem szembe megy Vele. A saját akaratát, ill. végső soron a sátán akaratát követi. Az ember eltévedt, rossz útra ment Isten nélkül.
Kedves Gyerekek! Minden bűnnek, mulasztásnak ez az oka: „Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, kiki az ő útára tértünk…”. Minden bűn csak ennek a következménye.
Az Úr Jézus nagyon gyakran példázatokban beszélt a tanítványaihoz. Egy sokszor idézett példázat egy juhról szólt, aki elkoborolt a nyájtól: „A vámszedők és a bűnösök mindnyájan Jézushoz igyekeztek, hogy hallgassák őt. A farizeusok és az írástudók pedig így zúgolódtak: Ez bűnösöket fogad magához, és együtt eszik velük. Ő ezt a példázatot mondta nekik: Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja? És ha megtalálta, felveszi a vállára örömében, hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, majd így szól hozzájuk: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat. Mondom nektek, hogy ugyanígy egyetlen megtérő bűnös miatt nagyobb öröm lesz a mennyben, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akiknek nincs szüksége megtérésre.” Lukács 15:1-7.
A példázat a farizeusoknak és az írástudóknak szólt elsősorban. Ők nagyon jól ismerték az igét, de az életük távol volt az Úrtól. Azt gondolták, hogy jobbak, mint azok a vámszedők, akik valóban sok bűnt követtek el. De Isten véleménye egyértelmű: „Nincsen igaz ember egy sem, nincsen, aki értse, nincsen, aki keresse Istent. Mind elhajlottak, valamennyien megromlottak, és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlen egy sem.” Római levél 3:10-11.
Most nézzük meg a példázat szereplőit, közöttük először a 99 juhot, akik biztonságban vannak. Itt egyértelműen a farizeusokra gondolt az Úr Jézus, azokra a vallásos emberekre, akikről korábban beszéltem. Ők jónak hiszik magukat, pedig ők is ugyanúgy elveszett (eltévedt) állapotban vannak.
A 100 juh közül egy elveszett. Ez azokról az emberekről beszél, akik még nem ismerik az Urat, eltévedtek, távol vannak Istentől. Ha a pásztor nem menne utána, akkor nem maradna életben. Nagy veszélyben van: jöhet egy ragadozó, aki megtámadja sőt meg is ölheti. Nincs táplálék, nincs forrásvíz, ha nem jön segítség, akkor elpusztulhat. Hogyan tévedhetett el? Ha figyelt volna a pásztor hangjára, akkor nem hagyta volna ott a nyájat, a biztonságot jelentő táplálékot. Jól kifejezi ezt az igénk: „Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, kiki az ő útára tértünk…”.
A gazda viszont utána ment az elkóborolt juhnak. Otthagyta a többi juhot, hogy azt az egyet megtalálja. Ez egyértelműen Jézus Krisztusról beszél, aki a Jó Pásztor. Korábban beszéltünk erről a példázatról, ahol az Úr Jézus magáról mondja: „Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért.” (János 10:11).
Milyen megoldást adott az Úr az eltévedt embernek? Erről beszél az igénk második része: „de az Úr mindnyájunk vétkét ő reá veté.”
Az Úr Jézus a kereszten helyettünk halt meg. Mindnyájan elhajlottunk, eltévedtünk, de az Úr Jézus Krisztus kereszthalála által egy olyan megoldást mutatott meg, ami mindanyiunknak az egyetlen lehetőség. Isten igazi Szolgája, az Úr Jézus mindannyiunk vétke miatt halt meg, és így megadta a lehetőséget, hogy visszataláljunk a helyes útra. Így szólt erről egy korábbi ige ebből a részből: „Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg.”
Hálásak lehetünk ezért!
Ámen
Uherkovich Zoltán
2025. május 4.